A református teológiát körüljáró sorozatunkat a kálvinizmus hátralevő három pontjával zárjuk. Az első kettőről előző cikkünkben beszéltünk. Most szó lesz Krisztus engesztelő áldozatáról, Isten elhívásáról és kegyelméről, illetve arról is, hogy milyen reménysége lehet minden hívőnek ebben az életben.
Sorozatunk negyedik részében rátérünk a kálvinizmus azon pontjaira, amelyeket egyesek megbotránkoztatónak, mások bolondságnak tartottak a történelem során. Voltak azonban olyanok is, akik a református teológia felismeréseit egyenesen az evangéliumnak magának, Isten erejének tartották. Az egyik ilyen volt Spurgeon, a prédikátorok fejedelme, aki azt mondta: „A kálvinizmus maga az evangélium.”
Folytatjuk a református teológia lényegének kifejtését. Mostani cikkünkben azokat a szövetségeket vesszük sorra, amelyek a református teológia tanítása szerint az üdvtörténelemben köttettek, és ezért kiemelkedő szerepet kaptak abban a tervben, amely Krisztus megváltó munkájában csúcsosodott ki.